☰
Az Országos Széchenyi Könyvtár anyagai bizonyítják, hogy a tető a „legrégebbi és legfontosabb épületszerkezeti elem”. Mi sem bizonyítja ezt a legjobban, mint az a tény, hogy a legprimitívebb ember alkotta „kunyhók” ténylegesen csak tetőszerkezetből álltak. A tetőfedés azóta képezi életünk részét, amióta felébredt az emberekben az igény, hogy védve legyenek az elemektől, és ne egy barlang sötét ürege legyen az egyetlen megoldás.
Magyarországon az idők során fával (zsindely), náddal (nádtető), gabonaszalmával (zsúptető, szalmatető), égetett cseréppel, illetve több helyen bádoglemezzel készítették a tetőket. Nyomon követhető, hogy minden korban komoly szakmai tudás kellett a tetőfedéshez, gondoljunk csak a napjainkban még fellelhető fazsindelyes tetőkre vagy a nádfedeles házakra, melyek felújításához komoly szakmai tudás, sokéves tapasztalat szükséges.
Napjainkban is a folyamatos fejlődés, a technológiai fejlesztések jellemzik a szakmát. Annak a tetőfedőnek, aki igazán mestere akar lenni a szakmájának, követnie kell, és ki kell tanulnia az új technikákat, meg kell ismernie az új alapanyagokat. Csak így tud releváns javaslatokat tenni az ügyfeleknek az optimális megoldások, a költséghatékony kivitelezés területén, illetve minőségi, hosszú-hosszú évekre, évtizedekre szóló megoldást kínálni, amiért bátran vállalja a felelősséget. A tető nem csupán védelem, hanem a ház identitását meghatározó elem, a desing szerves része is.
Ha tetőfedés, akkor Tetőklinika!
